Helló srácok! Hogy vagytok ebben a dög melegben? A magam részéről most nagyon tudnék élvezni egy medencés családi házat és egésznap mást sem csinálnék csak a hideg vízben döglenék. A panel egyik átka sajnos, hogy hamar felmelegszik és mivel a ventillátorunk is most mondta be az unalmast, had ne mondjam milyen állapotok vannak itthon. De ezen kívül élvezem a nyarat és azt, hogy nem tankönyvek felettt görnyedek.

Az utóbbi időben belevágtam hát, egy kisebb volumenű döntésbe, név szerint a névváltoztatásba. Mivel az első évem mondhatni a képességeimhez mérten sikeres lett, elgondolkodtam azon, hogy ideje megszabadulni az apai családnevemtől. 

Mostanság valahogy olyan idegennek éreztem így a saját nevemet, mintha egy olyan emberé lenne, aki nem én vagyok. Egy olyan család nevét viselem, akikhez max biológiai úton tartozom, de egyébként semmi közöm hozzájuk. És az istennek se bírtam elképzelni, hogy ez a név szerepeljen majd a diplomámon, vagy hogy egyáltalán a teljes nevem így hangozzon. Úgyhogy eldöntöttem, anya családnevét fogom felvenni.

A folyamatot már elindítottuk az anyakönyvezetőnél, most arra várunk, hogy elfogadják és utána intézem a többit. Egyszerre jó is és rossz is ez az egész, mert lelkileg így már tudom, hova tartozom, de lelkileg előjönnek a gyerekkori emlékeim, amik néha fájnak. Hiányzik néha az az időszak és a nagyapám. Félig egyébként az ő emléke miatt is döntöttem úgy, hogy felveszem anya családnevét. Hozzá és anyámhoz tartozom és az ő családjukhoz, mert bár már csak anya maradt nekem a régi nagy családból, akkor is hozzájuk tudok több jó emléket kötni, mint apám családjához. 

Vehetem ezt egyébként egyfajta lezárásnak is. Azt hiszem így is segítek magamon, hogy végre túllépjek régi árulásokon és cserbenhagyásokon. Talán egy nap sok minden máson is tovább lépek.