Epilepsziásként a világon
Tudjátok van egy olyan betegség, mely rosszabb a halálnál is.... Apránként leépít, felemészt, míg a végén már azt sem tudod ki vagy és mit keresel ezen a világon. Tönkretesz nem csak téged, de mindenki mást is, aki veled él és törődik veled. Ez a kór nem más mint...
Hagyjuk a drámai felvezetőt attól úgy is mindenki a falramászik. Személy szerint engem ki lehet vele kergetni a világból. Remélem azért még maradtatok páran a bevezető sor után, nem lesz ez a bejegyzés ennyire drámai hangulató maximum egy kicsit komolyabb. De sorry, azt sajnos nem tudom mellőzni.
Alapjáraton véve terveztem egyfajta bemutatót a betegségemhez, mert általában nem az utcasarkon botlik bele az ember egy epilepsziásba. /Kivéve ha velem találkoztok, akkor már igen/ Elterjedt az igaz, de nem olyan mértékben mint pl az alkoholizmus vagy a drog. Az is elmondható róla, hogy ahány ember annyiféle fajtája is van. A tudományos, orvosi szakkifejezésekkel nem untatlak titeket, ennek a bejegyzésnek nem az a célja. De ugorjunk az elejére.
16 éves voltam mikor szó szerint pofára ejtett az első roham. A szemüvegem eléggé megsinylette a padlóval való csókolózást és szegény osztálytársaimra sikeresen ráhoztam a frászt, mikor egy nagy koppanás utána csak egy vonagló Hikorit láttak, aki semmi szóra nem reagál. A beszámolók alapján többen sokan iszonyat megijedtek, egyik osztálytársnőm el is sírta magát, annyira megijedt. A magam szemszögéből nézve az utolsó dolog amire emlékszem, hogy álltam békésen a folyosón, semmi furcsa érzés még egy bizsergés sem, aztán arra térek magamhoz hogy az orvosi szobában fekszek, a fejem iszonyatosan fáj, a szemüvegem meg csodásan el van ferdülve. Elsőként nem is tudtam mi történt, emlékszem az volt az első gondolatom: Álmodom? Hát nem, nem álom volt, az volt bizony az igazi fájdalmas valóság. /Bocs ez most drámai volt/ Mellettem volt a doktornő és az osztályfőnököm és mikor kérdeztem mi történt közölték velem összeestem és nagyon úgy néz ki epilepsziás rohamot kaptam.
2017.04.26. 16:38, Hikori |
|