Untam már a régi külsőt, úgyhogy úgy döntöttem a saját kútfőből megpróbálok egy sajátot összedobni. Háát. Nem ép a legjobb, lehetne jobb is, de már erős lila hiányom volt, úgyhogy akartam egy olyan külsőt ami lilás is. Az oldal meg azért volt lezárva, mert azt a bénázást, amit én leműveltem itt, hát azt jobb ha nem látja senki sem.

Tegnap megcsináltam a statisztika vizsgát, de azután a nap után azt mondtam, na most volt elég a vizsgázásból. 10:30-ra mentem be, persze kb 20 perccel előbb bent voltam, mert mért is ne. Felmentem a teremhez és elővettem a statisztika tankönyvemet, hogy még átnézzek egy-két elméleti kérdést. Nemsokára jön a tanár, meglátja nálam a könyvet, és jó hangosan megjegyzi.

- Már nem tanulunk, már nem tanulunk!

- Nem tanulok, csak átnézem.

- Akkor se nézünk át semmit, akinek van még mit átnézni, az már el van veszve.

Tudjátok, amikor egy hét után, több órányi gyakorlás, magolás, tanulás után, a sok ülés után, ami miatt már beállt a derekad, szerintetek milyen érzés volt ezt a megjegyzést hallani? Mint akivel közlik, hogy kisanyám, te nem tanultál semmit, fordulhatsz is vissza. Csak azért, mert meglátta, hogy olvasom a tankönyvet, már levont egy hülye következtetést. Amúgy is ideges voltam, erre ez a lúvnya /sorry, még most is fel tud húzni/ még rátett egy lapáttal. Hát kösz. 

Ha még nem lett volna elég, a veterán számológépem is csődött mondot a coospaces teszt közepén, úgyhogy egy nonémes tartalék számológépet kellett használnom, ami szart se ért persze. Ja és ki ne felejtsem, a tesztet csak 10 perccel kezdés után tudtuk csak elkezdeni, mert a hülye tanár vagy háromszor olvasta fel hülyén a kódót, mert két számot mindig megcserélt benne. Eszem megállt akkor. Kezdem lassan úgy érezni, hogy a módszertanisok között is sok gyökér található.

Az exceles feladatokat meg inkább nem kommentelem, egytől-egyig szarok voltak mind. És mégics csodák csodájára már tegnap este beírták a kettesemet. Úgyhogy a statisztika 1 is hivatalosan kilőve. A nő arcát meg egy életre megjegyeztem, hót ziher hogy egyetlen egy tantárgyat se fogok hozzá felvenni az fix.

Egyszerűen utálom, ha olyat gondolnak rólam, ami valójában egyáltalán nem igaz. Nem azért kezdtem el mégegy egyetemet újra, hogy otthon vakarjam a nemlétező tökeimet, hanem azért, mert vinni akarom valamire az életben és nem gyári munkásként akarom leélni az életem. Másrészt a nagyapám a halála előtt megkért rá, hogy szerezzek egy jó és értékes diplomát, hogy ne szegénységben éljek, mint gyerekkoromban. 8 éve már hogy elment, én meg addig nem állok meg, amíg az utolsó kívánságát nem teljesítem. Baromság vagy sem, de nekem ez volt a kapaszkodóm azután, hogy meghalt. Ha ez nem lett volna, azt hiszem már nem lennék itt a földön.

Közeledek lassan a dögrovás kategória felé, de még állom a sarat! Újabb vizsgát ezúttal az adózást sikerült lapátra tenni siker szempontjából. Örülök neki, mert így már csak két vizsga van hátra, egy pénzügyek és egy statisztika. A pénzügyekre azt mondják inkább tipmixelős, mint tanulós háát... Majd meglátjuk. A statisztika javítóvizsga a rémhírek szerint köcsög, de őszintén ezen nem lepődök meg azután, hogy a 2. zhába beraktak olyan feladatot aminél el se lehetett indulni. A matek tanszékek azt hiszem sehol sem változnak. De mindegy, ezt is megcsinálom, maximum kétszer megyek majd vizsgázni statból.

Addig is amíg nem hozok már érdemibb bejegyzéseket, hoztam egy kis felhős válogatást, aztán ha már jobban tudok vadászni a szépségekre, megint dugig el lesztek árasztva felhőkkel.

 

Hikori (@hikori94) által megosztott bejegyzés, 2017. Máj 22., 01:12 PDT

Szép szép az egyetemista élet, de ahogy ránéztem most az adózási anyagra enyhén elsápadtam. Hát nem erre a vizsgára fogom azt mondani hogy a legkönnyebb volt az hótziher. De ami azért jó hír, hogy a közgazdaságtan 2 is kilőttem sikeresen úgyhogy azzal véget is ért a mikro és makro tárgyalása. Jeee. Örülök neki, hogy ezen túl vagyok és nagyon remélem nem kell többet senki mással összedolgoznom olyan szinten hogy közös előadást, házidogát vagy hasonló baromságot kell készítenem. Nem azért mert nem lennék csapatjátékos, csak akkor amikor hülyékkel kell együttdolgozni hát az egy kicsit kiábrándító. Főleg hogy köztük van a már sokszor említett csoporttársam is, akiből már határozottan elég volt egy tanévre.

Az a poén ebben az egészben, hogy egy jó fél évig el tudta előlem rejteni ezt a fensőbbséges, mindenkit lenyomok énjét /vagy én voltam hülye és nem vettem észre elsőre/ és azt is mondhatjuk az első félév végéig egész normális volt. Aztán bekattant nála valami és mire észbekaptam már csak azt láttam, hogy mindenkit engem is beleértve megpróbál elnyomni. Mondjuk az az egészben a nevetséges, hogy nekem valahogy nagyon szereti bizonygatni vagy tudatni, hogy ő az ász kettőnk közül. Mint aki mindenáron versenyezni akar olyas valakivel aki "hátrányban" van vele tanulmányi szempontból a betegsége miatt. Jó példa erre amit közgáz vizsga után akart produkálni

- A tanárnő annyira akarta, hogy menjek szóbeli vizsgára de nekem már elég volt. Csak sajnálom, hogy hármas lett. A közgáz beleszámít a diplomajegy átlagba ugye?. 

- A mikro és a makro átlagát nézik. Az neked hármas lesz.

- Kár. Egy négyes jobban nézett volna ki, mint egy hármas vagy egy kettes.

- Fix. De tudod, tök mindegy, hanyasra végzel. Az a lényeg, hogy meglegyen a diplomád, legyen nyelvvizsgád és nyelvtudásod és munkatapasztalatod. A munkáltatót nem azt fogja megnézni hanyas lett a diplomád hanem Sprechen Sie auf Deutsch vagy Do you speak English? Vagy akár mindkettő. Hogy a tapasztalatról már ne is beszéljünk.

Már csak röhögni tudok az ilyesmin, de azért ez egyben fárasztó is. Mintha egy ovodás akar veled versenyezni, de komolyan. Másodévtől már jobb lesz, mert ha minden igaz munka mellett akarja majd folytatni az egyetemet, annyira el akar már szabadulni otthonról. Azon se csodálkoznék, ha levelezőre vált és úgy rakja le. Akkor már nem hiszem, hogy fogok vele találkozni.

És most felkerekedek adózást tanulni. Boldogság. Azért ha vége lesz ennek a vizsgaidőszaknak majd már érdekesebb dolgokat is szeretnék hozni, csak persze ki kéne találnom hogy mit. Ja és persze jönnek a felhők is, de most kicsit el vagyok havazva >.<

Az egyetemnek azt hiszem egy hátránya van, hogy ha jön a zh és vizsgaidőszak akkor az ember ideje kb a nullára redukálódik. Ráadásul sík ideg voltam a zh időszakban, mert nagyon reménykedtem abban, hogy meglesz a pénzügy-számvitel 1 tárgy ami lekopogom elsőre sikerült. A statisztikát már nem kommentelem az lehet javító vizsgás lesz, a többi meg... Hát majd kiderül. De így hogy sikerült a psz1 már csak a pénzügyeket kell kilőnöm és akkor már valamelyest megnyugodtam. Persze a többit sem akarom elhanyagolni, amit lehet meg akarok csinálni. Bár az biztos a csoporttársam kimondottan boldog lenne ha buknám a többi tárgyamat

Alapjáraton véve sosem értettem, egyesek miért akarják úgy kompenzálni a kisebbségi komplexusukat, hogy másokat próbálnak lekörözni vagy elnyomni. A csoporttársam pont az utóbbi kategória csak ezzel az a gond, hogy már kellő képpen ismerem a fajtáját ahhoz, hogy tudjam hogy kell leszerelni az ilyet. Köszönet érte annak a csodás lelki terroristának akivel 8 évig élhettem. 

Még múlt héten a statisztika vizsga előtt futottam össze vele és volt akkora szerencsém, hogy vele is vizsgázhattam. Előtte még elugrottam a számvitel tanszékhez hogy megnézzem mikor van a psz1 megtekintés. Felhívtam anyát, hogy szóljak neki pénteken bemegyek amit ez a drágaság is persze hallgatott. Én megmondtam anyának, hogy vagy így vagy úgy de megcsinálom a psz1-t ha most akkor most ha nem akkor javítóvizsgával vk-val mindegy, de ebben a félévben meglesz. A többit is meg fogom oldani, amennyire az erőm engedi. Erre a csoporttársam már beleszólt a beszélgetésbe hogy ő segít bizony bizony segíteni fog. Aha... Én meg hülye vagyok mi?

- Ó ne aggódj úgy el tudom majd neked és a hugomnak magyarázni az anyagot hogy ugyan meg nem értitek, de biztosan átmentek minden vizsgán. Ismerek jó pár trükköt.

- Köszike, de nem fárasztanálak vele, van/lesz neked még ép elég gondod bajod.

Nem magával a segítségnyújtással van a bajom. Hanem a szándékkal ami mögötte van. Egyszerűen érezhető rajta hogy csak azért akar "segíteni" hogy te érezd magad hülyének ő meg egy zseninek. Még ha kértem is tőle egyszer-kétszer hogy magyarázzon el egy-két dolgot, annak mindig az lett a vége hogy nem értettem ugyanúgy semmit sem, de még tele is lett hordva a fejem mindenféle hülyeséggel. Hamar leesett, hogy valójában sosem segít csak önmagát fényezi és burkoltan érezteti veled, hogy egy hülye vagy. Hát köszönöm szépen de ebből én nem kérek.

Az elutasítás után már nem volt olyan barátságos és el is sietett a vizsga után nem várt meg. Nagyon remélem, hogy szeptemberben már nem nagyon fogok vele találkozni, mert kellően emlékeztet anyám párjára és annak nincs jó vége ha én előveszem azt a stílust amit vele szemben használtam amikor végleg betelt a pohár. 

De hogy valami vidámabb is legyen, ismételten hoztam nektek felhős képeket. Ebben van bárányfelhő, egy fátyolfelhős és van egy amiben vihar és bárányfelhő találkozik bár az nem lett egy szépség mert belelóg mindenféle pózna és vezeték, meg épület de ebben a tempós időszakban sajnos nincs idő alkalmas helyet keresni. 

 

#clouds☁️

Hikori (@hikori94) által megosztott bejegyzés, 2017. Máj 15., 01:42 PDT

Hamarosan jelentkezem, addig is jók legyetek!