Az egyetemnek azt hiszem egy hátránya van, hogy ha jön a zh és vizsgaidőszak akkor az ember ideje kb a nullára redukálódik. Ráadásul sík ideg voltam a zh időszakban, mert nagyon reménykedtem abban, hogy meglesz a pénzügy-számvitel 1 tárgy ami lekopogom elsőre sikerült. A statisztikát már nem kommentelem az lehet javító vizsgás lesz, a többi meg... Hát majd kiderül. De így hogy sikerült a psz1 már csak a pénzügyeket kell kilőnöm és akkor már valamelyest megnyugodtam. Persze a többit sem akarom elhanyagolni, amit lehet meg akarok csinálni. Bár az biztos a csoporttársam kimondottan boldog lenne ha buknám a többi tárgyamat
Alapjáraton véve sosem értettem, egyesek miért akarják úgy kompenzálni a kisebbségi komplexusukat, hogy másokat próbálnak lekörözni vagy elnyomni. A csoporttársam pont az utóbbi kategória csak ezzel az a gond, hogy már kellő képpen ismerem a fajtáját ahhoz, hogy tudjam hogy kell leszerelni az ilyet. Köszönet érte annak a csodás lelki terroristának akivel 8 évig élhettem.
Még múlt héten a statisztika vizsga előtt futottam össze vele és volt akkora szerencsém, hogy vele is vizsgázhattam. Előtte még elugrottam a számvitel tanszékhez hogy megnézzem mikor van a psz1 megtekintés. Felhívtam anyát, hogy szóljak neki pénteken bemegyek amit ez a drágaság is persze hallgatott. Én megmondtam anyának, hogy vagy így vagy úgy de megcsinálom a psz1-t ha most akkor most ha nem akkor javítóvizsgával vk-val mindegy, de ebben a félévben meglesz. A többit is meg fogom oldani, amennyire az erőm engedi. Erre a csoporttársam már beleszólt a beszélgetésbe hogy ő segít bizony bizony segíteni fog. Aha... Én meg hülye vagyok mi?
- Ó ne aggódj úgy el tudom majd neked és a hugomnak magyarázni az anyagot hogy ugyan meg nem értitek, de biztosan átmentek minden vizsgán. Ismerek jó pár trükköt.
- Köszike, de nem fárasztanálak vele, van/lesz neked még ép elég gondod bajod.
Nem magával a segítségnyújtással van a bajom. Hanem a szándékkal ami mögötte van. Egyszerűen érezhető rajta hogy csak azért akar "segíteni" hogy te érezd magad hülyének ő meg egy zseninek. Még ha kértem is tőle egyszer-kétszer hogy magyarázzon el egy-két dolgot, annak mindig az lett a vége hogy nem értettem ugyanúgy semmit sem, de még tele is lett hordva a fejem mindenféle hülyeséggel. Hamar leesett, hogy valójában sosem segít csak önmagát fényezi és burkoltan érezteti veled, hogy egy hülye vagy. Hát köszönöm szépen de ebből én nem kérek.
Az elutasítás után már nem volt olyan barátságos és el is sietett a vizsga után nem várt meg. Nagyon remélem, hogy szeptemberben már nem nagyon fogok vele találkozni, mert kellően emlékeztet anyám párjára és annak nincs jó vége ha én előveszem azt a stílust amit vele szemben használtam amikor végleg betelt a pohár.
De hogy valami vidámabb is legyen, ismételten hoztam nektek felhős képeket. Ebben van bárányfelhő, egy fátyolfelhős és van egy amiben vihar és bárányfelhő találkozik bár az nem lett egy szépség mert belelóg mindenféle pózna és vezeték, meg épület de ebben a tempós időszakban sajnos nincs idő alkalmas helyet keresni.