Drága papa!

Egy hónapja nem írtam ide. A lányod betegbe ment pont egy hónapra, így kábé annyi esélyem volt írni neked, mint az, hogy megnyerjük a lottó főnyereményt. Fáradt vagyok. És bár lehet görény dolog tőlem, de megváltásnak érzem egy kicsit, hogy anya visszament dolgozni. Lehet velem van a baj, de néha már úgy idegesített egy kicsit. Egyszer ez a probléma, máskor az a probléma. Egyszer lávcsi orbaszájba, másnap meg már leordítja a fejemet valami fasság miatt. Most végre nyugi van. A magány néha nem is rossz dolog.

Tegnap kiakadt, hogy már nem beszélek vele megint az érzéseimről meg egyebekről. És ez nem fair, mert én mindent tudok róla. És hogy ő mindig meghallgatott. Kac kac. Jah, ha a meghallgatás abból állt, hogy elmondtam a bajomat, ő meg erre mindig közölte velem, hogy hülye vagyok és lehetnék okosabb is. Thx! Tényleg erre volt szüksége egy kamasz gyereknek, hogy pár hülyeség miatt jól le legyen tolva. Szerinted mennyire akadt volna ki, ha megtudja, hogy ellógtam anno egy könnyített tesis órát, hogy egy idegen fiúval elmenjek a belvárosba egy kocsmába? Aszem te erre csak azt mondtad volna, hogy tipikus kamaszkori lázadás, de anya tuti frászt kapott volna. Emlékszem, a lányok is röhögtek, hogy ez egy kicsit dinka húzás volt, de szerencsére nem sült el balul. Mondjuk azóta már tényleg nincs kedvem kocsmákba bemenni.

De visszatérve... Néha rossz, hogy keveset tudok rólad. Kutatok az emlékeimben, de csak a felszínt látom. Csupán pár foszlányt árultál el az életedből, a gyerekkorod egy-két szegletét, a fiatalkorod egy szeletét de azon kívül... Semmit sem. Mond csak, van még valami, amiket elmondtál nekem, csak én akkor nem figyeltem? Utaltál valahogy a múltadra, az érzéseidre? 

Te akartál azon az álmon keresztül üzenni? Amikor felnőttként találkoztam veled újra és meséltél magadról? Arról, hogy apád nem szeretett téged, mindenki megalázott, hogy gyerekként a nagymamád volt talán az, aki foglalkozott veled, az öcséd volt a mindened, hogy megélted 56-tot hét évesen, hogy te védted az öcsédet ha bajba került? A tudatallattim alkotta ezt az álmot azokból a halvány foszlányokból, amiket elárultál magadról, vagy te alkottad meg a túlvilágról? 

Idegesít, hogy nehezen találom a válaszokat. Tudom, hogy itt vannak valahol a fejemben, mélyen elrejtve még abból az időből, amikor gyerek voltam. De nem tudok lemenni a mélybe és előbányászni azokat az emlékeket. Túl sok minden van, ami jelenleg foglalkoztat főleg az egyetem. Még ha el is mélyedek az emlékeimben, akkor is csak a felszínt kapargatom.

Több mindent szeretnék tudni. Van olyan emlékem, amikor többet meséltél a gyerekkordról? Van olyan emlékem, amiben megemlíted a feleséged? Van bármi olyan foszlány, ami elárulja, miért lettél az, aki?

Szeretném megérteni az érzéseidet. Tudom, talán már késő. Sokra már nem megyünk vele. Se te, se én. És mégis, valamiért úgy érzem, többet kéne tudnom rólad.