Most kezdem csak érezni az első év hatását, mondhatni tényleg kimerültem. Kell még pár nap, amíg újra funkcionális egyén leszek, addig is előre is sorry a fura bejegyzésekért.

Kimerítő volt ez a tanév. De ahhoz képest, amit vártam, nem lett katasztrófa. Sőt kimondottan jól sikerült annak dacára, hogy párszor suroltam a saját határaimat és egy-két húzásomnak majdnem roham lett a vége. Nagyon féltem attól, hogy a két évvel ezelőtti botlásomat most sem fogom tudni kijavítani, ahogy azt tavaly megpróbáltam, de teljes katasztrófával ért véget.

Tudjátok, két évvel ezelőtt felkerestem az exemet, amolyan "vígasz forrásnak", mert a tanulmányaim nem alakultak jól az info karon és persze én inkább a menekülést választottam a felelősségvállalás helyett. Mondanom sem kell, hogy nem sült el jól az egész, akkor úgy döntöttem nem beszélek többet vele, és a 3. félévben minden hibámat jóvá teszem. Nem jött össze, helyette a betegségem csak kiujult és még pánikbeteg is lettem.

Beletelt legalább fél évbe, mire sikerült kilábalnom a magam ásta gödörből és újra kezdeni mindent. 2016 első felében még beszélgettem vele, tisztáztunk pár dolgot, és bár azt mondtam nem fogom kitaszítani az életemből, április környékén valami elpattant bennem. Onnantól kezdve nem kerestem többet. Ennek már egy éve.

Féltem az elmúlt időszakban, hogy a megjelenő nehézségek miatt esetleg újra hozzá fordulok, de szerencsére nem így lett. Megnyugodtam olyan szinten, hogy talán végre erősebb vagyok, mint régen. Ha egy nap minden gyengeségemet le tudom győzni, akkor talán nem leszek olyan sebezhető, mint amilyen régen voltam.

Amúgy hamarosan jelentkezem pár filmajánlóval és szerintem hozok pár cikket is. Igaz a cikkek nem lesznek olyan haj de vidám témák, de úgy érzem kell majd róluk beszélnem /Jobban mondva írnom/. Addig is jók legyetek!